Ez az első bejegyzés. Mivel azonban fogalmam sincs, hogyan kezdhetném, mit illik, mi szokás egy első bejegyzésben (és nem is érdekel, mert itt azt csinálok, amit akarok), úgyhogy csak elkezdem azzal, ami most eszembe jut és aktuális. In medias res. Ezt a görögök szerették. Majd velük is foglalkozunk, mert őket meg én szeretem.
De most! Jön a karácsony! (Írhatnám, hogy közeleg a tél, de azon már túl vagyunk...)
Alig több, mint egy hónap Szentestéig, és én rettentő izgatott vagyok.
Egyébként a tavaszt szeretem (a nyár túl meleg, a tél túl hideg, ősszel pedig mindig történik valami olyasmi, hogy meghúzom a derekam, a bokám, vagy a térdem, aztán hetekig fájdogál).
DE! A karácsony megbocsáthatóvá teszi a hideget. (A jégért azért még haragszom, de hát ez van.)
Szóval december elsejétől itt a blogon indul "Vivi adventi kalendáriuma". Minden nap mesével, történettel, verssel, zenével, képpel, vagy ezek kombinációjával készülök, hogy együtt hangolódhassunk a karácsonyra.
Addig viszont, amolyan bevezetőként most a Diótörővel fogok foglalkozni. Mert imádom! Ráadásul témába vág, ha már a karácsonyt várjuk.
Megmondom őszintén, gyerekkoromban valamiért nem nagyon fogott meg a sztori, az igazi szerelmet csak később, már nagykorúságom idején a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Gór Nagy Mária Színitanoda egy régi előadása váltotta ki belőlem (nem a "szokásos" balett, hanem musical). Minden egyszerűen tökéletes volt, a színészek nemcsak fantasztikusan játszottak, de csodásan énekeltek is. És táncoltak. A koreográfia. És a fények. A jelmezek. A díszlet. Minden! Ezúton is hálás köszönetem mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában.
Imádtam a kreatív humort, amit beleszőttek, és azokat a csodás énekhangokat, a magával ragadó, változatos ritmusokat, dallamokat! Én azért bevallom, elég kritikusan állok mindenhez, de ezen a kákán nem volt csomó! Ha lett volna sem vehettem volna észre, annyira elbűvölt az előadás.
Csodálatos élmény volt élőben látni, igazi karácsonyi varázs, pedig nem kisgyerek voltam már. Tényleg nem akarnék kiemelni egyetlen művészt sem, mert mindannyian tökéletesek voltak (köszi a castingnak is!), mégis... Szabó Gyulát akkor láttam élőben utoljára. Nagyon szeretem a hangját is, és annyira bájos volt a szerepben ❤
Sajnos az előadásról felvételt nem találtam a neten, de a zenéje olyan szinten varázslatos, hogy azóta is ellágyulok, ha meghallom. Karácsony környékén alap, hogy ezt hallgatom (épp most is), nagyon változatos, dinamikus és ötletes szövegek-dallamok, fülbe-szívbe másznak. Rögtön jó kedvem lesz tőle! Ha van 3 perc 48 másodperced, kapcsold be a hangszórót, és hallgasd meg a nyitó-záródalt, ami a darabtól függetlenül, önálló karácsonyi dalként is büszkén megállja a helyét! Katt ide: Csoda ez az éj (ez egy lejátszási lista, tehát ha nem állítod meg a dal végén, automatikusan továbbugrik a következőre, így akár az egész albumot meghallgathatod, a darab összes csodás dalával).
Ha pedig E. T. A. Hoffmann eredeti történetét olvasnád, katt ide: Diótörő és egérkirály.
Kellemes karácsonyvárást a következő bejegyzésig!
Ha tetszett, lájkold a ViviVerzum oldalát, hogy ne maradj le a többi bejegyzésről!
Képek forrása: port.hu, freeimages.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése