Adventi naptáram mai tartalma rendhagyó, tekintettel a Luca-napra.
Ugyanis ez az egész Luca-dolog nagyon érdekes. Sokan ismerünk Luca-napi szokásokat, esetleg versikéket, vagy ismerjük a név eredetét, de most összeszedtem egy helyre a mai kor embere számára (szerintem) legfontosabb infókat. Ha átrágod magad ez első két bekezdésen, és eljutsz a Luca napi szokásokig, onnan már izgibb lesz! (Bár nekem már az első pont is izgi, de tudom, hogy ez az én sajátosságom.) Hajrá!
Mit jelent a Luca név, és miért akkor van, amikor??
A Luca szót mindenképpen a lux=fény szóból származtatják, a név jelentésére pedig legtöbbször a "hajnali", "hajnalhasadáskor/virradatkor született" kifejezést adják meg. Ez mind elég értelmetlen, hiszen december 13-án, Luca napján még nagyon nem születik a fény!
Az egy dolog, hogy koromsötét van, az év egyik legsötétebb napja, és ez jó körülményeket biztosítana a fény születéséhez, de a téli napforduló (amikor a nappalok elkezdenek hosszabbak lenni, az éjszakák rövidebbek, tehát szó szerint is megszületik a fény!) csak egy héttel később van, 21-én. És pont ez a hét nap a kulcsa a dolognak! A "bűnös" pedig a Gergely-naptár, ugyanis a bevezetése előtt a téli napforduló napja december 13-a volt, vagyis Luca napja. A fény születése!
Gyanús is volt nekem, hogy valami nem stimmel, mert "a régiek" nem voltak hülyék, harmóniában éltek a természettel, annak folyamataival. Miért ünnepelték volna a fény napját egy olyan időpontban, amikor javában sötét van, és még marad is egy darabig...?!
Nos, nem is tették! Csak aztán bekavart a Gergely naptár.
Tehát a Luca nap eredetileg a fény születésének napja, a fény ünnepe.
"Jó" és "rossz" Luca
Talán épp a napforduló miatti váltás hozta, de kétféle Lucát különböztetünk meg. Az egyik a "jó": Szent Luca ("a világos"), a másik a "rossz": a boszorkány ("a sötét").
Persze kérdés, hogy miért épp egy szűz vértanú lett a "jó" szimbóluma (ráadásul manapság szerintem nem sokan vágynak követni a példáját, vagy értenek egyet a gondolkodásával, céljaival), de ezt a kérdést inkább ne is feszegessük, a magyar Luca-napi népszokások úgyis jórészt a boszorkánnyal foglalkoznak.
Luca napi szokások
Az ismert szokások egy része jóslás, vagy varázslás (hogy jó legyen a jövő év), más része pedig tiltás (nem szabad ezt, vagy azt csinálni). Persze a tiltás célja is csak az, hogy jó legyen a jövő év.
A tiltások oka pedig talán az lehetett, hogy ez volt a legsötétebb nap, és eleink féltek az ilyenkor szabadon garázdálkodó boszorkányoktól. Ezért például nemhogy nem söpörtek ezen a napon, de még a söprűt is elrejtették, nehogy rápattanjon egy boszi, aki kedvet kapott az össze-vissza röpködéshez. (Nem tudom, a modern boszik beérik a partvissal? Szerinted el kellene dugnom?) Az ablakba pedig fokhagymát tettek, sőt, volt, ahol még a kulcslyukba is fokhagymát dugtak, hogy azzal tartsák távol a rontást, amit a boszorkányok állat alakban belopakodva próbáltak a házba vinni.
Na most a poloska szerinted ér? Mert akkor manapság sok banya férkőzik be az otthonokba...
Persze ma már felvilágosultak vagyunk, és pontosan tudjuk, hogy boszorkányok igazából nincsenek. Különben is, a fokhagyma csak a vámpírokat tartja távol. Többnyire (ld. Interjú a vámpírral).
Szintén a boszorkányokhoz kapcsolódó szokás a Luca-szék: Luca napján kellett elkezdeni a készítését, minden nap kellett haladni vele, és karácsonyra kellett késznek lennie. Igen, sok a "kellett", és rengeteg további szabály is volt még a készítésére vonatkozóan (különböző alapanyagok, technikák). De megérte a fáradozást, mert aki aztán az éjféli misén az elkészült székre ráállt és körülnézett, megláthatta a boszorkányokat!
Azért megnézném, ahogyan Józsi a templom közepén, a széken állva, nyújtogatja körbe a nyakát, majd szalad a lebukott boszorkány(ok!) elől, a hóna alá csapott székkel. Ja, és a néphiedelemnek megfelelően közben mákot szór maga mögé, hogy az üldözői elcsússzanak...
Nagyon sok más, mai fejjel vicces vagy furcsa tiltás is vonatkozott régebben erre a napra (főleg női munkákat nem volt szabad végezni - ez mondjuk szimpatikus): tilos volt fonni (ez a veszély engem speciel nem fenyeget), mosni, kenyeret sütni, meszelni (na, ez is menni fog) és befőzni (nem voltak multik, akik akár decemberben árulják a málnát, úgyhogy el nem tudom képzelni, mit tudtak volna befőzni ilyentájt - a zúzmarát?).
Tilos volt kölcsönadni, mert Luca ellopta (?!), viszont hasznos volt lopni!
Ez a mai gyakorlatban úgy néz ki, hogy el kellene lopnom egy marék szalmát a szomszédasszonyomtól, azért, hogy csak az én tyúkjaim tojjanak, az övéi ne. Az egész már csak attól is necces, hogy ehhez mondóka is volt, amit már a tyúkólban kellett mondogatni, mialatt a lopott szalmát a saját kotlós alá helyezték: "a mi tyúkunk tojogájjon, a szomszédé kotkodáljon".
Kérdem én, kinek jó, ha a szomszédban álló nap ordít a tyúk??? Amúgy is kétlem, hogy a szomszédasszonyomnak lenne otthon szalmája. Tyúkja meg tuti nincsen (a panelban). Mint ahogy nekem sincs, szóval én ezt a szokást idén biztosan kihagyom.
De tilos volt varrni is, nehogy bevarrják a tyúkok hátsóját. Mivel mint már említettem, nincs tyúkom, azt hiszem, ezt a szokást is figyelmen kívül hagyhatom. Talán jövőre. Ha addig mégis beszerzek egy-két tyúkot. Pont elférnek az erkélyen, és hétvégén meg kicsaphatom őket legelni a parkba. (Tudom, a tyúk nem legel. Az a tehén. Az viszont nem fér el az erkélyen.)
Mondok jobbat is: az asszonyok Luca napján "besegítettek" a tyúkoknak, hogy azok a következő évben jó kotlósok legyenek, és ezért sokat ültek ezen a napon. Mármint az asszonyok.
Arról nem szól a fáma, hogy ilyenkor tojások is voltak-é alattuk.
Aztán ott vannak a jóslások-varázslások. Ezek segítségével akarták megtudni, milyen lesz az eljövendő esztendő, milyen lesz az időjárás, a termés, vagy ki megy férjhez, ki hal meg (remélhetőleg nem csak ez a két opció volt). A varázslásokkal pedig bőséget, jó termést akartak elérni.
Időjárás-jóslások:
A Luca napot követő napokból - az elkövetkező napok időjárása a következő év hónapjainak időjárását mutatja. Tehát januárban olyan idő lesz, mint december 13-án. Eddig oké. Februárban pedig olyan, mint december 14-én. És így tovább. De ezek alapján júliusban olyan idő lesz, mint december 19-én. Gondolom (remélem), hogy ezt csapadékmennyiségre, szélre, miegymásra értették, vagy a tendenciákra (melegebb-hűvösebb az előző naphoz képest), és nem a konkrét hőmérsékletre, hiszen nem az Antarktiszon élünk.
Esőjóslás vöröshagymával (vöröshagyma-kalendárium) - hat fej vöröshagymát félbevágtak, ami ugye 12, és így mindegyik egy hónapot jelölt. Megsózták őket, és amelyik hagymán a só átnedvesedett, azt nedves hónapnak jósolták, amelyiken száraz maradt, nos, innen egyértelmű. (Ha kipróbálod, írd meg az eredményt kommentben!)
Varázslás a jó termésért, bőségért:
Luca-búza - a búzaszemeket vízben kicsíráztatták, a friss zöld hajtásokat pedig karácsonykor a templomba vitték és az oltárra helyezték, a következő évi bő termésért imádkozva.
Egyik évben mi is úgy gondoltuk, hogy szeretnénk bő termést (az erkélyre terveztünk néhány tő koktélparadicsomot), úgyhogy csíráztattunk búzát. Hajtott is, ahogy kell, de annyira sűrű és magas lett, hogy egy idő után penészes lett a közepe. Szóval egy jó tanács tőlem, ha Luca-búzát csíráztatsz: nem kell hozzá fél kiló mag, vagy kell hozzá egy nagy-nagy edény! Viszont tény, hogy a következő évi paradicsomtermésünk isteni lett, a tövek még novemberben is tele voltak frissen nőtt, kis zöld gombócokkal, amiknek már esélyük nem volt beérni, úgyhogy mentek a savanyúságba. Azon a télen az volt a sláger, mindenki imádta! (Persze hivatalosan ez csak két különálló tény, mert a csíráztatás és a bő termés közötti összefüggést eddig még brit tudósoknak sem sikerült igazolniuk.)
Egy másik évben kukoricacsövet csíráztattunk, az is jó poén volt, az eredménye gyönyörű lett, a kukoricaszemek üde sárgája és a friss hajtások zöldje csodásan harmonizált egymással. Egy kis tavasz volt a télben. De abban az évben nem akartunk termeszteni semmit az összesen két darab virágládánkban (csak virágot, de azok alapból is szépek), úgyhogy, nem tudom megmondani, kukoricával is működik-e a bő-termés-varázslat.
Halál-jóslás:
Luca-pogácsa - ehhez persze pogácsatésztát kell gyúrni-szaggatni. Aztán sütés előtt meg kell jelölni, hogy melyik kié, és tollakat kell szúrni beléjük. Mármint a pogácsákba. És madártollat. Nem, nem filctollat, meg golyóstollat.
Végül a sütőben derül ki a titok: akinek a tolla megég/elég, az "nem éri meg a következő pogácsasütést". Azt nem tudom, hogy mi van akkor, ha utána 50 évig nem sütünk pogácsát, végül is ki mondta, hogy kötelező?
Szerelmi jóslások/varázslások:
Luca-gombóc/derelye/cédula - az eladósorba került lányok 12 cédulára 12 férfinevet írtak fel, és azokat belecsomagolták valamibe (gombóc, derelye), vagy csak hagyták a cédulát magában.
A gombócokat/derelyét a főzővízbe dobták, és amelyik leghamarabb feljött, abban volt a leendő férj neve. A főzés nélküli módszer kicsit tovább tartott: a cédulákat összehajtogatták, és minden nap egyet a tűzbe dobtak belőle. Így karácsonyra derült ki a jövendőbeli neve, az utolsónak megmaradt cédulából.
Luca-zöldág - a hajadon somgallyat állított vízbe, és ha a gally karácsonyig kizöldült, az azt jelentette, hogy a lány hamarosan férjhez megy. A kizöldült ágat aztán a reményteli menyasszony magával vitte az éjféli misére, és titokban megérintette vele azt a legényt, akit kiszemelt magának.
Hát ezt is megnéztem volna: amikor a felajzott hajadonok zöldellő somágakkal kergetik a szabódó legényeket. A templomban. (Mondom titokban, te lyány!) Minden részvétem a mai szingliké. Nem lehet egyszerű manapság somágat szerezni!
De nem is biztos, hogy kell... El is mondom, hogy miért. Egyben ez lesz a mai adventi igaz-mese.
Egyszer volt, hol nem volt, voltam én. Mert a mai történet velem történt. Ugyanis, én is egy szerelmi jóslás áldozata lettem (vagyok), bár ezért csakis én vagyok a felelős.
Történt egyszer, még megboldogult lánykoromban (ugye-ugye, bohó egyetemista fejjel mire nem képes az ember), valahogy eszembe jutott ez a Luca-jóslás. Gombócot/derelyét gyúrni-főzni a kolesz konyhájában bajos, szóval úgy döntöttem, maradok a cetliknél.
Felírtam hát 12 nevet (csak úgy, 12 random férfi keresztnevet) kis cetlikre, és összehajtogattam őket. Nagyon lelkes voltam, ki is húztam az elsőt: Zsolt. Igazából nem érintett meg a dolog, mert egyetlenegy Zsoltot sem ismertem. Aztán izgatottan vártam, mit húzok másnap, és főleg: mi marad a "végére". Bevallom, még arra is gondoltam, hogy mindet kihúzom, egyszerre. Essünk túl rajta. Végül azonban győzött a türelem.
A szokástól eltérően a cetlit tűzbe nem dobtam a cetlit, mert nem dohányoztam, és így nyílt lángot "szerezni" macerás lett volna (villanytűzhely). De nem hiszem, hogy ez bármin változtatott.
Viszont a lelkesedésem (vagy a bizalmam a módszerben) hamar alábbhagyott, úgyhogy a második(!) nevet már elfelejtettem kihúzni. Így a cetli ugyan megmaradt, de az egész jóslás füstbe ment - gondoltam én - és el is felejtettem az egészet.
Csak sok-sok évvel később találtam meg az első cédula utáni naplóbejegyzésemet, többek között azzal, hogy "Zsoltok, ne is reménykedjetek!". De akkor már férjnél voltam.
Összefoglalva: akárhogyan is nézzük, ez a Luca-jóslás egyetlen nevet adott nekem, amely név pedig azé a férfié, aki végül a szerelmem, társam, férjem lett, és ez annyira romantikus, hogy mindjárt elolvadok itt a széken, írás közben ❤
Ugye, még csak somgally sem kellett hozzá! Ráadásul ott a végén a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"! (Legalábbis így tervezzük.)
Ez volt hát a Luca-napi összeállításom, ha elolvastad idáig, köszönöm! És ne feledd, akit Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott. Én nem kockáztatnék. Ma inkább hagyd a szennyest másra, és vidd a gyereket a padlásra (nekem nincs gyerekem, szóval lehet, hogy a kutyákat viszem fel, tuti élveznék).
Ha kipróbálod bármelyik Luca-napi szokást, írd meg kommentben, és ne felejtsd lájkolni a Viviverzum oldalát, nehogy lemaradj a további bejegyzésekről!
Képek forrása: freeimages.com, fagyula.blogspot.com, és saját!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése