Advent 24. napja, vagyis véget ér a várakozás, már a küszöbön toporog a karácsony! Tárjuk ki a szívünket, és engedjük be! Most ilyen fennkölt hangulatom van, no.
A mai mese azért - is - különleges, mert ez zárja az adventi naptárat. Meg azért is, mert olyan szép, kedves és megható, és nagyon remélem, hogy mindenkit legalább ekkora öröm ér ezen a karácsonyon (ha nem is pont így)!
Köszönöm, hogy velem tartottál az advent alatt, és így egy kicsit együtt vártuk az ünnepeket, remélem, Te is annyira élvezted, mint én. Boldog, békés karácsonyt kívánok Neked, sok szeretetet, nevetést, ölelést, sok együtt töltött vidám percet-órát, és nem utolsó sorban sok finom falatot!
Pappy és a csengettyű (ismeretlen szerző)
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb. Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Az ügyfelei többnyire visszajöttek zálogba adott holmijukért, és Pappy alig keresett az üzleten. Nem bánta, számára a bolt inkább kellemes időtöltés volt, mint megélhetési forrás.
Egyik nap, miközben újonnan összerakott lámpását fényesítgette, megszólalt a bejárat fölötti csengettyű. Ez a különösen szép hangú csengő évszázadok óta a családjáé volt. Nagyon a szívéhez nőtt, és szívesen osztotta meg csilingelését bárkivel, aki belépett a boltjába.
Először észre sem vette a vendéget. A kislány selymes fényű hajjal borított fejebúbja alig érte el a pult szélét.
– Miben segíthetek, kis hölgyem? – szólalt meg Pappy kedvesen.
– Jó napot, uram – A kislány szinte suttogva beszélt – Szeretnék venni egy ajándékot – mondta félénken.
– Lássuk csak – szólt Pappy –, kinek lesz az ajándék?
– Nagyapámnak. De nem tudom, mit vehetnék.
Pappy megpróbált ötleteket adni.
– Ezt a zsebórát? Jó állapotban van, én magam állítottam be – büszkélkedett.
A kislány nem felelt. Odament az ajtóhoz, és megfogta. Óvatosan mozdított rajta, hogy megszólaljon a csengettyű. Pappy arcán szomorúság suhant át, ahogy meglátta a kislány felragyogó mosolyát.
– Ez éppen jó lesz – repesett a gyermek – Anya mondta, hogy nagyapa szereti a zenét.
Pappy elkomorodott. Nem akarta megbántani a kislányt, igyekezett a legkedvesebb hangján mondani:
– Sajnálom, kisasszonykám. A csengettyű nem eladó.
Igyekezetében, hogy megértesse magát, Pappy elmesélte a kislánynak a csengettyű történetét, azt, hogy milyen régóta van már a család birtokában, s hogy ezért nem válhat meg tőle.
A kislány felnézett rá, s egy nagy könnycseppel a szemében ennyit mondott:
– Azt hiszem, értem. Mindenesetre köszönöm.
Hirtelen Pappynak az a gondolata támadt, hogy a család többi tagja már mind itt hagyta a földi létet. Egy tőle eltávolodott lánya él még messze valahol, akit már több mint tíz éve nem látott. Miért is ne? Miért ne adja oda a csengettyűt valakinek, aki örömöt akar szerezni vele.
– Várjon csak kis hölgyem – szólalt meg épp, mikor a kislány ki akart lépni az ajtón, s megszólalt a csengettyű – Mégiscsak eladom a csengőt.
A kicsi lány tapsolni kezdett.
– Ó, nagyon köszönöm, uram. Nagyapa olyan boldog lesz!
Este, mialatt készült bezárni a boltot, Pappy a csengettyűre gondolt. Azt már eldöntötte, hogy nem tesz fel újat az ajtóra. Pappynak úgy rémlett, hogy hallja a csengettyűt. Odafordult az ajtóhoz, és lám, ott állt a kislány. Boldogan rázta a csengőt, és kedves mosoly ült az arcán. Pappy nem értette a dolgot, odalépett hozzá.
– Mi történt kis hölgyem? Meggondolta magát?
– Nem – mosolygott a kislány –, Anya azt mondta, hogy öné az ajándék.
Mielőtt Pappy megszólalhatott volna, a kislány félreállt az útból, és belépett a boltba az édesanyja. Könnyes szemmel mondta:
– Szia, apa.
Ha tetszett, lájkold a ViviVerzum oldalát, hogy értesülj a többi bejegyzésről is!
Képek forrása: freeimages.com és pixabay.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése