Vivi adventi kalendáriuma - 1. nap, Bevezető és A három fenyő (régi angol mese, B. Radó Lili fordítása)

Advent 1.0 betöltve (bocsi, a férjem informatikus)!

Indul Vivi adventi mesekalendáriuma - nem csak gyerekeknek, sőt, azt mondanám inkább felnőtteknek. Na nem a 18-as karikás tartalom miatt (ami nem lesz!!!), hanem mert olyan történeteket, verseket, satöbbit kerestem, válogattam össze, amik, még ha vannak köztük mesék is, de a felnőtteket is elvarázsolja, elgondolkodtatja, meghatja.

Bevallom, nagyon (nagyon!) sok karácsonyi mesét, történetet olvastam, mire kialakult ez a kis gyűjteményem, és mégis, sokszor úgy éreztem, nehéz ennyit is találni, mert a legtöbb, amit olvastam émelyítően hatásvadász, szájba rágós, vagy mélységesen nyomasztó. Tőlem ezek távol állnak, főleg a nagyon émelyítőek. A "nyomasztónak" nevezettek mentségére szóljon, hogy többségük csak ehhez a válogatáshoz képest tűnik annak, egyébként rengeteg szép, szomorú karácsonyi történetet olvastam. De itt most nem a szomorú merengés a célom, így ezek is kimaradtak.

Úgy gondolom, hogy éppen elég kihívás, fájdalom, megpróbáltatás és katarzis ér mindenkit a hétköznapokban. Az adventi időszakban, az egyre sötétedő, rövidülő napokon nem erre vágyunk. Én általában nem. Inkább néhány szívet-lelket melengető történetre van szükségem, ami lelkierőt ad a következő hideg reggelen is, amikor a vaksötét égboltot bámulom, míg várom a buszt, amivel elzötyöghetek a munkahelyemre. Hogy aztán az egész szürke napot ott töltsem, és mire kiszabadulok - újra csak sötét van (félreértés ne essék: szeretem a munkámat és a kollégáimat is!).

Persze ez is csak nagy általánosságban igaz. Minden napunk más, és a pozitivitás folyamatos fenntartása, erőltetése fárasztó és nem is jó. Néha kifejezetten szüksége van az embernek egy kis elmélyülésre a lelke sötétebb bugyraiban. Szóval ha Te most éppen egy ilyen szakaszban vagy: itt írtam a szívbemarkoló történetekről.

Ugyanígy nincs a naptárban Diótörő, Karácsonyi ének vagy Hókirálynő. Ezekkel a terjedelem volt a "probléma". Viszont mindegyikről van önálló poszt, még novemberből. A nevükre kattintva el is olvashatod őket!

És akkor nézzük, mi van az adventi naptárban a mai, első napra! Íme, a karácsonyi készülődés jegyében egy régi angol mese, B. Radó Lili fordítása.

A három fenyő

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.

A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.

– Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő – sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.

– Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! – sóhajtott a Legnagyobb fenyő.

– Bárcsak engem vinne! – mondta a Kisebbik fenyő.

– Bárcsak engem választana! – kívánta a Harmadik Fácska.

Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.

– Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt? – szólította meg félénken a kismadár a fát.

– Nem lehet! – mondta a Legnagyobb fenyő – Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.

– Pedig úgy fázom – panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.

– Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? – kérdezte.

– Nem! – felelte a Kisebbik fenyő – Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.

Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.

– Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? – kérdezte.

– Hogyne maradhatnál kismadár – felelte a Harmadik Fácska – Bújj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.

A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak. Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.

– Télapó vagyok – mondta – karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára…

– Vigyél engem! – kiáltotta a Legnagyobb fenyő.

– Engem vígy! – ágaskodott a Kisebbik fenyő.

A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.

– Te nem szeretnél eljönni ? – kérdezte tőle a Télapó.

– Dehogynem! Nagyon szeretnék – felelte a Harmadik Fácska – De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.

– Kicsike fa – mondta a Télapó – te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal.

Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon…

Ha tetszett, lájkold a ViviVerzum oldalát, hogy ne maradj le a többi bejegyzésről sem!

Képek: flickr.com, pinterest.com és freeimages.com